Pszichodráma asszisztensi csoportba jártam, mikor Mustó Péter hívására elmentem Tahiba az első magyarországi csoportdinamikai tréningre. Szerettem a pszichodrámát, de itt valami elevenebb dologgal találkoztam. Karl Schattenhoffer által vezetett csoportban nem a múlt volt a téma, hanem a elevenítő valóság. Az önismeretnek egy olyan felszabadító útját láttam meg, ami elragadott és magával visz ma is. A jelenben lenni, a jelenlévőkkel valós időben megtapasztalni, mi történik velem, bennem. Hogyan hat rám a csoport, és hogyan tudok én rájuk hatni? Megtapasztalhatom éles, de védett közegben, mi tesz engem elevenné, és mi az amitől tetszhalott leszek. Mi az, amivel nem csak figyelmet tudom kivívni, hanem érdeklődést is kelteni irányomban. Miközben számtalan önismereti felismerésre jutottam, szinte észrevétlenül tanultam a csoport világának belső törvényszerűségeit: elsősorban nem elméleteket, hanem érzékenyedni, észlelni, mi van a felszín alatt.

Népes családban nőttem fel, s ez kedvet adott, hogy magam is népes családnak legyek alapító társa. Természetes volt, hogy közösségekben élek. Olykor szenvedtem, olykor élveztem, ahogy működök helyzetekben és ahogy működik egy-egy csoport, amelynek tagja vagyok. Tudatosodott, hogy engem ez érdekel:  mi is történik az emberek között a csoportban? Láttam, ez másoknak sem közömbös. Kutattam különféle megközelítésekkel a csoport-létet, megunhatatlanul. Tudom, hogy amikor ezt tanulom, az életet látom, a fejlődést látom, az egymásra és magamra való érzékenyedést, az egymásra utaltságot, tiszteletet, megosztást, szabad kifejeződést. Gyengeségem és erőm fölajánlását, s másokéval való együttműködést, egy közös célrendszerben. Ezzel szolgálok közösségeimnek, a jövőnek. Szeretem.

Voltam őrsvezető, rajtitkár, munkahelyi vezető multicégnél, formális és informális csapatok vezetője és tagja, jelenleg tréner és team coach a Grow Csoportnál. Tanultam és gyakoroltam a csoportokban való hatékony működést számos képzésen, így többek között elvégeztem a pszichodráma asszisztensi képzést és a Német Csoportdinamikai és Szervezetfejlesztő Társaságnál csoportdinamikai szemléletű vezetést tanultam.

Ami engem igazán izgat, az a kísérletezés. Hogyan tudok életteli lenni úgy, hogy megőrzöm a spontaneitásomat, miközben reflektálok magamra és beépítem a környezetemből érkező visszajelzéseket is. Ez nem mindig könnyű… de megéri a próbálkozást.

Nekem a csoportdinamika tréning egy tükörterem. Elmegyek úgy, ahogy vagyok, és rengeteg visszajelzést kaphatok arra, hogy mit látnak belőlem az emberek, és milyen érzéseket váltok ki belőlük. Sokszor azt tapasztalom, hogy a valódi érzéseimet elmaszkolom és ezzel távol tartom magam a csoporttól. Ha felvállalom a bennem lévő feszültségeket, és megpróbálom minél pontosabban kifejezni, hogy mások viselkedése milyen érzéseket vált ki belőlem, az nem eltávolít, hanem inkább közelebb hoz. 

Az első tréningem utolsó napján az a vágy született meg bennem, mennyire jó lenne, ha ezt az élményt legalább egyszer mindenki megtapasztalhatná.

Életem sokféle terepén mindig azt tapasztaltam, a csoport: erő. Vagy segítő, vagy visszahúzó, sosem semleges: a családban vagy barátok közt, a tanteremben vagy egy tantestületben, az egyházban vagy egy bibliaolvasó közösségben, az irodalmi, nyelvészi, hermeneutikai szövegértelmezések világában. Erős erő, melynek hatása alatt óhatatlanul magunkra és másokra utalt „szöveg- és léthermeneuták” vagyunk (vö. E.P.: „Én vagyok a te”), azaz megálmodjuk, megvalósítjuk, elbukjuk, elemezzük, módosítjuk azt, amik vagyunk, szeretnénk lenni, amit mondunk másoknak vagy amit teszünk velük, amit észlelünk másokból, amivé váltunk a többiek által. Többek közt Karl Schattenhofertől és Susanne Holzbauertől, Jálics Ferenctől és Mustó Pétertől, Cserhalmi Zsuzsától és Jelenits Istvántól sokat tanultam és tapasztaltam minderről, lett légyen szó spiritualitásról vagy csoportdinamikáról, pedagógiáról vagy irodalomról. Néha fájt, amit ezek kapcsán tapasztaltam magamban, magamról. De megszerettem e „léthermeneutikázást”.

A munkáim során a legtöbbet a lelki egészség megőrzésével, veszteségfeldolgozással, együttműködés -, érzelmi intelligencia fejlesztésével és rendszerek: családok- és csoportok dinamikájának a megértésével és működésük fejlesztésével foglalkoztam. „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!” (Gandhi). Talán már kissé elcsépelt, de ez a számomra megunhatatlan idézet rámutat arra, amiről (többek közt) nekem szól egy csoportdinamikai tréning. A csoportokban való működés az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy megnézzük milyen pozíciókba, szerepekbe rakjuk be magunkat és ezért a másik milyen képet alakít ki rólunk. A saját példámból is megtapasztaltam, hogy tudattalanul, hogyan csinálok magamnak  olyan szerepeket, amivel aztán elégedetlen vagyok. Illetve azt, hogy egy ilyen csoport mennyire sokat tud segíteni abban, hogy kipróbáljak új viselkedéseket, amiknek a hatásairól azonnali visszajelzést kaptam. Olyan bátorságot, tudást és észlelő-érzékenyedést kaptam ezektől a tapasztalatoktól, hogy a mindennapjaimban is mertem tudatosan máshogy viselkedni.

Mindig tudnak új helyzetek, szerepek, csoportdinamikák jönni, és számomra éppen ezért izgalmas, mert egy folytonos szabad fejlődési lehetőséget ad a csoportdinamikai módszerű tréning.

Első hivatásomból, a lelkészségből velem maradt egy mondat: “az igazság szabaddá tesz.” Azt hiszem, ezt az igazságot és szabadságot keresem mindenfelé: a kapcsolataimban, mindfulnessben, a meditációban. 2015-ben aztán, amikor először találkoztam a csoportdinamikai módszertannal, felfedeztem, hogy a csoportok egy egészen új, mélyebb (?) dimenzióját tárják fel az önismeretnek. Követtem az érdeklődésemet, és így Németországban megszereztem a csoportdinamikai vezető (Gruppendynamischer Leiter) címet. Azóta is csoportokkal dolgozom, ami minden igazságkeresés mellett azért hatalmas öröm és szórakozás is tud lenni.

Régóta figyelem és keresem azt, hogy milyen közegben válnak az emberek- köztük én magam is – elevenné, és milyen feltételek mellett bontakoznak ki igazán. A csoportdinamikai módszer megismerésével találtam fontos válaszokat ezekre a kérdéseimre. Segített éberré válni, és gyakorolni annak felismerését és kifejezését, hogy mi történik a jelenben bennem, körülöttem, és a kapcsolataimban. Ez olyan nem várt energiákat és kreativitást szabadított fel, hogy elköteleztem magam a módszer, és annak gyakorlása mellet. Szabaddá váltam arra, hogy merjek kísérletezni új viselkedési formákkal, visszajelzéseket adjak és kérjek, és jól megfogható szempontokat kaptam a rugalmasságom fejlesztéséhez csoportos helyzetekben. Ezt szeretném én is továbbadni.