Kilenc éve járom az önismeret intenzívebb útját. Két évvel ezelőtt részt vettem már egy kétnapos csoportdinamikai tréningen, most pedig egy ötnapos folyamatra vállalkoztam – mélyebb szándékkal, kíváncsisággal és nyitottsággal. Segítő szakemberként különösen fontos számomra, hogy időről időre megálljak, és reflektáljak arra, hol tartok éppen, hogyan vagyok jelen csoportban – emberként és szakemberként is.

Ez a tréning nemcsak önmagamra irányította a figyelmemet, hanem arra is, hogyan tudok valóban jelen lenni másokkal. Ennek az egyensúlynak a megtalálása igazi művészet volt – és közben mély tanulás. A folyamat nem előre megírt forgatókönyv szerint zajlott: a csoportdinamika maga volt a tanító, amely az „itt és most”-ban mutatta meg, hogyan működöm, hogyan kapcsolódom, hogyan fejezem ki a vágyaimat és érzéseimet. Nem az életünk történetét meséltük el, nem múltbeli drámákkal dolgoztunk, hanem a jelen pillanatában éltünk.

A kommunikációmban és az érzéseim kifejezésében is sokat fejlődtem. Éreztem magamon – és a társaimon is – a folyamatos változást az öt nap során, ahogy tisztultak bennünk a belső megélések, és új felismerések születtek. Néha nehéz, néha felszabadító élményekkel, de mindig mély önreflexióval.

Nagyra értékelem, hogy egy szakmailag igényes, biztonságos közegben dolgozhattam együtt más segítőkkel – pszichológusokkal, coachokkal, trénerekkel –, akikkel közösen osztozunk abban az elköteleződésben, hogy mi magunk is folyamatosan fejlődjünk.  

Szívből ajánlom ezt a fajta csoportdinamikai tréninget – nemcsak segítő szakembereknek, hanem mindenkinek, aki valódi, mély találkozásra vágyik önmagával és másokkal – a jelenben.

A csoportdinamikai tréning egy feledhetetlen, katartikus élmény volt számomra. Bár önismerettel és akár a csoportdinamika bizonyos aspektusaival régóta foglalkozom, a Csoportvilág szervezésében megvalósult tréningen olyan új megtapasztalásokhoz, önismereti felismerésekhez, megélésekhez, és gyógyuláshoz jutottam, ami ilyen koncentráltan, intenzíven hihetetetlennek tűnt számomra.

Az az önismereti pillanatkép, amit akár az öt nap, akár néhány „csúcs” pillanat adott, máskor sokkal több befeketett energiát és időt igényel . Így ez egyben felszabadító, nagyon valóságos és élménydús volt egyszerre. Konkrétan szembenézhettem – általam nem tudatosult-  legmélyebb félelmemmel a csoportbeli működéseim közben egy biztonságos közegben. Elfogadást kaptam: megtapasztaltam, hogy nem kell annyira megnyerőnek vagy inspirálónak lennem, lehetek máshogy is. Külön hálás vagyok a trénereknek teherbírásukért, profizmusukért, hogy az alacsony strukturáltság mellett a biztonságos kereteket tartották, és közben kézben tartották a folyamatot.

Döbbenetes tapasztalat volt! Egy szobában ül kilenc ember, akik egymás keresztnevén kívül szinte semmit nem tudnak egymásról, és csak arról beszélgetnek, ami akkor és ott történik közöttük – és elkezd működni… A tréningre három konkrét kérdéssel érkeztem. Mindhárom kérdésem csoporthelyzetben átélt, eddig számomra érthetetlen viselkedésemre vonatkozott, amelyekre évek óta nem találtam a választ. Hihetetlen módon az öt nap alatt előálltak ezekhez hasonló helyzetek, amelyekben megfigyelhettem, mi történik bennem és általam – vagyis mi vált ki belőlem a régiekhez hasonló viselkedéseket, és ezekkel mit okozok a csoport alakulása szempontjából. Anélkül, hogy a régi, kínzó történetekről bármit is meséltem volna, mindhárom kérdésemre választ kaptam, ráadásul új magatartásmódokat próbálhattam ki.

De még ennél is sokkal több ajándékot kaptam: mivel a csoportban nem udvariaskodtunk egymással, rendkívül intim mélység nyílt meg, ahol elkezdtek érintődni a korai sérülések. Itt is az volt a döbbenetes, hogy ezek úgy gyógyultak tovább, hogy egy szót sem kellett mesélni a múltban történtekről. Nagyon sokat tanultam abból is, hogyan reagálnak mások egészségesen azokra a helyzetekre, amelyek rám a sérüléseim miatt bénítóan hatnak. Felemelő élmény volt nem a sérüléseimből reagálni, hanem egészségesen, és így sikeresen kapcsolódni!

De még ennél is többet kaptam: lényeglátó visszajelzéseket, melyek ugyancsak mellőzték a szokásos kedveskedést. Legnagyobb kincsként egy éles szót őrzök, amely egy veszélyes jellemvonásomra világított rá. Ha odafigyelek, hogy ezt megszelídítsem, valóban jobb emberré válhatok, ami által a világ is jobb lehet.

Trénerként és jövőbeni pszichodráma vezetőként fontosnak tartottam, hogy részt vegyek egy olyan képzésen, ami segít abban, hogy fejlesszem azokat a készségeimet, amelyek elengedhetetlenek számomra a hiteles és figyelmes csoportvezetéshez. Szerettem volna jobban érteni és érezni a csoportban zajló folyamatokat, hogy hogyan befolyásolja a csoportdinamika az egyének viselkedését.

Az intenzív, öt napos képzés alatt megtapasztaltam azokat az intim, bizalommal teli pillanatokat, amelyek erősítették közöttünk a hálót és az együttműködést és azokat az összeakadásokat, konfliktusokat is, amelyek kizökkentettek, néha akadályozva az előre menetelt. Ezekben a szünetekben napról napra fontosabb lett számomra, hogy mit gondolok, érzek, mi esne jól nekem az ’itt és most-ban’, és hogy egy-egy kimondott vagy ki nem mondott szónak milyen következménye van.

A képzés lehetőséget adott arra is, hogy jobban ismerkedjek saját magammal, hogy hogyan hatok másokra, és hogyan hatnak rám mások a csoportban, milyen szerepekben mozgok komfortosan, és mi az, ami idegen. A folyamatos visszajelzések adása és fogadása pedig sok vakfoltomat is megvilágította.

Köszönöm nektek ezt az élményteli öt napot, és a csend szeretetét.

A csoportdinamikai tréning a legszemléletformálóbb tapasztalati tanuláson alapuló tréning volt, amin az utóbbi években részt vettem. Megerősített abban, hogy milyen sokféleképpen lehet észlelni és értelmezni helyzeteket, és mennyire hasznos ezeket az észleléseket és értelmezéseket kihangosítani, hisz ezáltal együtt örülhettünk a csoportunk sokszínűségének és a konfliktusok megoldása mentén egy intimebb, bensőségesebb csoportélményt hozhattunk létre.

Agilis csapatok és scrum masterek vezetőjeként számomra újszerű tapasztalás volt, hogy a feladat és a struktúra hogyan fedi el a dinamikát, így megtanultam értékelni és kíváncsisággal megteremteni és megélni az alacsonyan strukturált helyzeteket is. A tréning hatására az észlelésem kifinomultabbá vált, a visszajelzéseimben pontosabban tudom kifejezni az érzéseimet és a rám gyakorolt hatást. Hálás vagyok a trénerek és a csoporttagok visszajelzéseinek, ezek segítettek tudatosabban ránézni arra, hogy vagyok azzal, ha megkapom a csoporttól a hatalmat, a befolyást, mennyire tudok vele élni, mennyit kísérletezek, kockáztatok.

Csapatokat és szervezetet segítő szakemberként pedig felbecsülhetetlen tanulás volt, hogy bizonyos viselkedésemmel, hogyan járulok hozzá a csoport normáihoz és megtanultam, hogy hol érdemes változtatnom, ahhoz, hogy egy kísérletezőbb és intimebb légkört teremthessek a munkahelyi csoportokban is.

A tréning nagyon jól kiegészítette a terápiában végzett önismereti munkámat is, lendületet adott, hogy bátrabban fejezzem ki a saját igényeimet, kevésbé akarjak megfelelni és tisztázzam a számomra fontos kapcsolatokat.

Ajánlom azoknak, akik szívesen kilépnének a tanulási zónába, kísérleteznének új csoportszerepekkel és viselkedésekkel, és vágynak arra, hogy a vakfoltjaikra rámutató, minőségi visszajelzéseket kapjanak arról, hogyan hatnak. Ez a tapasztalás addiktív, remélem találkozunk a következő alkalommal!

Kilenc éve járom az önismeret intenzívebb útját. Két évvel ezelőtt részt vettem már egy kétnapos csoportdinamikai tréningen, most pedig egy ötnapos folyamatra vállalkoztam – mélyebb szándékkal, kíváncsisággal és nyitottsággal. Segítő szakemberként különösen fontos számomra, hogy időről időre megálljak, és reflektáljak arra, hol tartok éppen, hogyan vagyok jelen csoportban – emberként és szakemberként is.

Ez a tréning nemcsak önmagamra irányította a figyelmemet, hanem arra is, hogyan tudok valóban jelen lenni másokkal. Ennek az egyensúlynak a megtalálása igazi művészet volt – és közben mély tanulás. A folyamat nem előre megírt forgatókönyv szerint zajlott: a csoportdinamika maga volt a tanító, amely az „itt és most”-ban mutatta meg, hogyan működöm, hogyan kapcsolódom, hogyan fejezem ki a vágyaimat és érzéseimet. Nem az életünk történetét meséltük el, nem múltbeli drámákkal dolgoztunk, hanem a jelen pillanatában éltünk.

A kommunikációmban és az érzéseim kifejezésében is sokat fejlődtem. Éreztem magamon – és a társaimon is – a folyamatos változást az öt nap során, ahogy tisztultak bennünk a belső megélések, és új felismerések születtek. Néha nehéz, néha felszabadító élményekkel, de mindig mély önreflexióval.

Nagyra értékelem, hogy egy szakmailag igényes, biztonságos közegben dolgozhattam együtt más segítőkkel – pszichológusokkal, coachokkal, trénerekkel –, akikkel közösen osztozunk abban az elköteleződésben, hogy mi magunk is folyamatosan fejlődjünk.  

Szívből ajánlom ezt a fajta csoportdinamikai tréninget – nemcsak segítő szakembereknek, hanem mindenkinek, aki valódi, mély találkozásra vágyik önmagával és másokkal – a jelenben.

A csoportdinamikai tréning egy feledhetetlen, katartikus élmény volt számomra. Bár önismerettel és akár a csoportdinamika bizonyos aspektusaival régóta foglalkozom, a Csoportvilág szervezésében megvalósult tréningen olyan új megtapasztalásokhoz, önismereti felismerésekhez, megélésekhez, és gyógyuláshoz jutottam, ami ilyen koncentráltan, intenzíven hihetetetlennek tűnt számomra.

Az az önismereti pillanatkép, amit akár az öt nap, akár néhány „csúcs” pillanat adott, máskor sokkal több befeketett energiát és időt igényel . Így ez egyben felszabadító, nagyon valóságos és élménydús volt egyszerre. Konkrétan szembenézhettem – általam nem tudatosult-  legmélyebb félelmemmel a csoportbeli működéseim közben egy biztonságos közegben. Elfogadást kaptam: megtapasztaltam, hogy nem kell annyira megnyerőnek vagy inspirálónak lennem, lehetek máshogy is. Külön hálás vagyok a trénereknek teherbírásukért, profizmusukért, hogy az alacsony strukturáltság mellett a biztonságos kereteket tartották, és közben kézben tartották a folyamatot.

Döbbenetes tapasztalat volt! Egy szobában ül kilenc ember, akik egymás keresztnevén kívül szinte semmit nem tudnak egymásról, és csak arról beszélgetnek, ami akkor és ott történik közöttük – és elkezd működni… A tréningre három konkrét kérdéssel érkeztem. Mindhárom kérdésem csoporthelyzetben átélt, eddig számomra érthetetlen viselkedésemre vonatkozott, amelyekre évek óta nem találtam a választ. Hihetetlen módon az öt nap alatt előálltak ezekhez hasonló helyzetek, amelyekben megfigyelhettem, mi történik bennem és általam – vagyis mi vált ki belőlem a régiekhez hasonló viselkedéseket, és ezekkel mit okozok a csoport alakulása szempontjából. Anélkül, hogy a régi, kínzó történetekről bármit is meséltem volna, mindhárom kérdésemre választ kaptam, ráadásul új magatartásmódokat próbálhattam ki.

De még ennél is sokkal több ajándékot kaptam: mivel a csoportban nem udvariaskodtunk egymással, rendkívül intim mélység nyílt meg, ahol elkezdtek érintődni a korai sérülések. Itt is az volt a döbbenetes, hogy ezek úgy gyógyultak tovább, hogy egy szót sem kellett mesélni a múltban történtekről. Nagyon sokat tanultam abból is, hogyan reagálnak mások egészségesen azokra a helyzetekre, amelyek rám a sérüléseim miatt bénítóan hatnak. Felemelő élmény volt nem a sérüléseimből reagálni, hanem egészségesen, és így sikeresen kapcsolódni!

De még ennél is többet kaptam: lényeglátó visszajelzéseket, melyek ugyancsak mellőzték a szokásos kedveskedést. Legnagyobb kincsként egy éles szót őrzök, amely egy veszélyes jellemvonásomra világított rá. Ha odafigyelek, hogy ezt megszelídítsem, valóban jobb emberré válhatok, ami által a világ is jobb lehet.

Trénerként és jövőbeni pszichodráma vezetőként fontosnak tartottam, hogy részt vegyek egy olyan képzésen, ami segít abban, hogy fejlesszem azokat a készségeimet, amelyek elengedhetetlenek számomra a hiteles és figyelmes csoportvezetéshez. Szerettem volna jobban érteni és érezni a csoportban zajló folyamatokat, hogy hogyan befolyásolja a csoportdinamika az egyének viselkedését.

Az intenzív, öt napos képzés alatt megtapasztaltam azokat az intim, bizalommal teli pillanatokat, amelyek erősítették közöttünk a hálót és az együttműködést és azokat az összeakadásokat, konfliktusokat is, amelyek kizökkentettek, néha akadályozva az előre menetelt. Ezekben a szünetekben napról napra fontosabb lett számomra, hogy mit gondolok, érzek, mi esne jól nekem az ’itt és most-ban’, és hogy egy-egy kimondott vagy ki nem mondott szónak milyen következménye van.

A képzés lehetőséget adott arra is, hogy jobban ismerkedjek saját magammal, hogy hogyan hatok másokra, és hogyan hatnak rám mások a csoportban, milyen szerepekben mozgok komfortosan, és mi az, ami idegen. A folyamatos visszajelzések adása és fogadása pedig sok vakfoltomat is megvilágította.

Köszönöm nektek ezt az élményteli öt napot, és a csend szeretetét.

A csoportdinamikai tréning a legszemléletformálóbb tapasztalati tanuláson alapuló tréning volt, amin az utóbbi években részt vettem. Megerősített abban, hogy milyen sokféleképpen lehet észlelni és értelmezni helyzeteket, és mennyire hasznos ezeket az észleléseket és értelmezéseket kihangosítani, hisz ezáltal együtt örülhettünk a csoportunk sokszínűségének és a konfliktusok megoldása mentén egy intimebb, bensőségesebb csoportélményt hozhattunk létre.

Agilis csapatok és scrum masterek vezetőjeként számomra újszerű tapasztalás volt, hogy a feladat és a struktúra hogyan fedi el a dinamikát, így megtanultam értékelni és kíváncsisággal megteremteni és megélni az alacsonyan strukturált helyzeteket is. A tréning hatására az észlelésem kifinomultabbá vált, a visszajelzéseimben pontosabban tudom kifejezni az érzéseimet és a rám gyakorolt hatást. Hálás vagyok a trénerek és a csoporttagok visszajelzéseinek, ezek segítettek tudatosabban ránézni arra, hogy vagyok azzal, ha megkapom a csoporttól a hatalmat, a befolyást, mennyire tudok vele élni, mennyit kísérletezek, kockáztatok.

Csapatokat és szervezetet segítő szakemberként pedig felbecsülhetetlen tanulás volt, hogy bizonyos viselkedésemmel, hogyan járulok hozzá a csoport normáihoz és megtanultam, hogy hol érdemes változtatnom, ahhoz, hogy egy kísérletezőbb és intimebb légkört teremthessek a munkahelyi csoportokban is.

A tréning nagyon jól kiegészítette a terápiában végzett önismereti munkámat is, lendületet adott, hogy bátrabban fejezzem ki a saját igényeimet, kevésbé akarjak megfelelni és tisztázzam a számomra fontos kapcsolatokat.

Ajánlom azoknak, akik szívesen kilépnének a tanulási zónába, kísérleteznének új csoportszerepekkel és viselkedésekkel, és vágynak arra, hogy a vakfoltjaikra rámutató, minőségi visszajelzéseket kapjanak arról, hogyan hatnak. Ez a tapasztalás addiktív, remélem találkozunk a következő alkalommal!

Kilenc éve járom az önismeret intenzívebb útját. Két évvel ezelőtt részt vettem már egy kétnapos csoportdinamikai tréningen, most pedig egy ötnapos folyamatra vállalkoztam – mélyebb szándékkal, kíváncsisággal és nyitottsággal. Segítő szakemberként különösen fontos számomra, hogy időről időre megálljak, és reflektáljak arra, hol tartok éppen, hogyan vagyok jelen csoportban – emberként és szakemberként is.

Ez a tréning nemcsak önmagamra irányította a figyelmemet, hanem arra is, hogyan tudok valóban jelen lenni másokkal. Ennek az egyensúlynak a megtalálása igazi művészet volt – és közben mély tanulás. A folyamat nem előre megírt forgatókönyv szerint zajlott: a csoportdinamika maga volt a tanító, amely az „itt és most”-ban mutatta meg, hogyan működöm, hogyan kapcsolódom, hogyan fejezem ki a vágyaimat és érzéseimet. Nem az életünk történetét meséltük el, nem múltbeli drámákkal dolgoztunk, hanem a jelen pillanatában éltünk.

A kommunikációmban és az érzéseim kifejezésében is sokat fejlődtem. Éreztem magamon – és a társaimon is – a folyamatos változást az öt nap során, ahogy tisztultak bennünk a belső megélések, és új felismerések születtek. Néha nehéz, néha felszabadító élményekkel, de mindig mély önreflexióval.

Nagyra értékelem, hogy egy szakmailag igényes, biztonságos közegben dolgozhattam együtt más segítőkkel – pszichológusokkal, coachokkal, trénerekkel –, akikkel közösen osztozunk abban az elköteleződésben, hogy mi magunk is folyamatosan fejlődjünk.  

Szívből ajánlom ezt a fajta csoportdinamikai tréninget – nemcsak segítő szakembereknek, hanem mindenkinek, aki valódi, mély találkozásra vágyik önmagával és másokkal – a jelenben.

A csoportdinamikai tréning egy feledhetetlen, katartikus élmény volt számomra. Bár önismerettel és akár a csoportdinamika bizonyos aspektusaival régóta foglalkozom, a Csoportvilág szervezésében megvalósult tréningen olyan új megtapasztalásokhoz, önismereti felismerésekhez, megélésekhez, és gyógyuláshoz jutottam, ami ilyen koncentráltan, intenzíven hihetetetlennek tűnt számomra.

Az az önismereti pillanatkép, amit akár az öt nap, akár néhány „csúcs” pillanat adott, máskor sokkal több befeketett energiát és időt igényel . Így ez egyben felszabadító, nagyon valóságos és élménydús volt egyszerre. Konkrétan szembenézhettem – általam nem tudatosult-  legmélyebb félelmemmel a csoportbeli működéseim közben egy biztonságos közegben. Elfogadást kaptam: megtapasztaltam, hogy nem kell annyira megnyerőnek vagy inspirálónak lennem, lehetek máshogy is. Külön hálás vagyok a trénereknek teherbírásukért, profizmusukért, hogy az alacsony strukturáltság mellett a biztonságos kereteket tartották, és közben kézben tartották a folyamatot.

Döbbenetes tapasztalat volt! Egy szobában ül kilenc ember, akik egymás keresztnevén kívül szinte semmit nem tudnak egymásról, és csak arról beszélgetnek, ami akkor és ott történik közöttük – és elkezd működni… A tréningre három konkrét kérdéssel érkeztem. Mindhárom kérdésem csoporthelyzetben átélt, eddig számomra érthetetlen viselkedésemre vonatkozott, amelyekre évek óta nem találtam a választ. Hihetetlen módon az öt nap alatt előálltak ezekhez hasonló helyzetek, amelyekben megfigyelhettem, mi történik bennem és általam – vagyis mi vált ki belőlem a régiekhez hasonló viselkedéseket, és ezekkel mit okozok a csoport alakulása szempontjából. Anélkül, hogy a régi, kínzó történetekről bármit is meséltem volna, mindhárom kérdésemre választ kaptam, ráadásul új magatartásmódokat próbálhattam ki.

De még ennél is sokkal több ajándékot kaptam: mivel a csoportban nem udvariaskodtunk egymással, rendkívül intim mélység nyílt meg, ahol elkezdtek érintődni a korai sérülések. Itt is az volt a döbbenetes, hogy ezek úgy gyógyultak tovább, hogy egy szót sem kellett mesélni a múltban történtekről. Nagyon sokat tanultam abból is, hogyan reagálnak mások egészségesen azokra a helyzetekre, amelyek rám a sérüléseim miatt bénítóan hatnak. Felemelő élmény volt nem a sérüléseimből reagálni, hanem egészségesen, és így sikeresen kapcsolódni!

De még ennél is többet kaptam: lényeglátó visszajelzéseket, melyek ugyancsak mellőzték a szokásos kedveskedést. Legnagyobb kincsként egy éles szót őrzök, amely egy veszélyes jellemvonásomra világított rá. Ha odafigyelek, hogy ezt megszelídítsem, valóban jobb emberré válhatok, ami által a világ is jobb lehet.

Trénerként és jövőbeni pszichodráma vezetőként fontosnak tartottam, hogy részt vegyek egy olyan képzésen, ami segít abban, hogy fejlesszem azokat a készségeimet, amelyek elengedhetetlenek számomra a hiteles és figyelmes csoportvezetéshez. Szerettem volna jobban érteni és érezni a csoportban zajló folyamatokat, hogy hogyan befolyásolja a csoportdinamika az egyének viselkedését.

Az intenzív, öt napos képzés alatt megtapasztaltam azokat az intim, bizalommal teli pillanatokat, amelyek erősítették közöttünk a hálót és az együttműködést és azokat az összeakadásokat, konfliktusokat is, amelyek kizökkentettek, néha akadályozva az előre menetelt. Ezekben a szünetekben napról napra fontosabb lett számomra, hogy mit gondolok, érzek, mi esne jól nekem az ’itt és most-ban’, és hogy egy-egy kimondott vagy ki nem mondott szónak milyen következménye van.

A képzés lehetőséget adott arra is, hogy jobban ismerkedjek saját magammal, hogy hogyan hatok másokra, és hogyan hatnak rám mások a csoportban, milyen szerepekben mozgok komfortosan, és mi az, ami idegen. A folyamatos visszajelzések adása és fogadása pedig sok vakfoltomat is megvilágította.

Köszönöm nektek ezt az élményteli öt napot, és a csend szeretetét.

A csoportdinamikai tréning a legszemléletformálóbb tapasztalati tanuláson alapuló tréning volt, amin az utóbbi években részt vettem. Megerősített abban, hogy milyen sokféleképpen lehet észlelni és értelmezni helyzeteket, és mennyire hasznos ezeket az észleléseket és értelmezéseket kihangosítani, hisz ezáltal együtt örülhettünk a csoportunk sokszínűségének és a konfliktusok megoldása mentén egy intimebb, bensőségesebb csoportélményt hozhattunk létre.

Agilis csapatok és scrum masterek vezetőjeként számomra újszerű tapasztalás volt, hogy a feladat és a struktúra hogyan fedi el a dinamikát, így megtanultam értékelni és kíváncsisággal megteremteni és megélni az alacsonyan strukturált helyzeteket is. A tréning hatására az észlelésem kifinomultabbá vált, a visszajelzéseimben pontosabban tudom kifejezni az érzéseimet és a rám gyakorolt hatást. Hálás vagyok a trénerek és a csoporttagok visszajelzéseinek, ezek segítettek tudatosabban ránézni arra, hogy vagyok azzal, ha megkapom a csoporttól a hatalmat, a befolyást, mennyire tudok vele élni, mennyit kísérletezek, kockáztatok.

Csapatokat és szervezetet segítő szakemberként pedig felbecsülhetetlen tanulás volt, hogy bizonyos viselkedésemmel, hogyan járulok hozzá a csoport normáihoz és megtanultam, hogy hol érdemes változtatnom, ahhoz, hogy egy kísérletezőbb és intimebb légkört teremthessek a munkahelyi csoportokban is.

A tréning nagyon jól kiegészítette a terápiában végzett önismereti munkámat is, lendületet adott, hogy bátrabban fejezzem ki a saját igényeimet, kevésbé akarjak megfelelni és tisztázzam a számomra fontos kapcsolatokat.

Ajánlom azoknak, akik szívesen kilépnének a tanulási zónába, kísérleteznének új csoportszerepekkel és viselkedésekkel, és vágynak arra, hogy a vakfoltjaikra rámutató, minőségi visszajelzéseket kapjanak arról, hogyan hatnak. Ez a tapasztalás addiktív, remélem találkozunk a következő alkalommal!

A csoportdinamikai tréning alkalmával közelebb kerültem önmagamhoz. Olyan korlátaimat tudtam átlépni, amelyek hosszabb időn keresztül terheltek, mint például introvertált emberként hogyan tudok komfortosan, felszabadultan kapcsolódni több tucat idegen emberhez öt napon keresztül. A szakmai vezetők olyan biztonságos környezetet tudtak teremteni, amiben bátran próbálhattam mélyebbre tekinteni önmagamba, és ha olyan dologra bukkantam, amely számomra ijesztő volt, akkor a trénerek és a csoport is átsegített egy nehezebb érzelem feldolgozásában, vagy éppenséggel egy újabb szintre emelte a megértésemet. Új oldalamat ismertem meg, ami hozzásegített ahhoz, hogy a hétköznapi életben nagyobb bizalmat érezzek önmagam felé. 

A csoportdinamikai tréning láthatóvá tett olyan számomra ismeretlen dinamizmusokat, amely a munkahelyen és családomban is jelen vannak, és gyakorlásuk révén hozzásegítettek ahhoz, hogy még befogadóbb legyek mások felé, és egy mélyebb szinten értsem meg őket és magamat. Az öt napos intenzív tréningen sallangmentes, őszinte visszajelzéseket kaptam, amiért nagyon hálás vagyok.

Nagyon köszönöm ezt az élményt!

Még egyszer nagyon köszönöm az elmúlt napokat! Olyan, mintha egy régóta bezárt szobába végre kinyitották volna az ablakokat, és most beárad a napfény. A belső munkám tovább folytatódik, lassanként ér el hozzám az, hogy mi mindenre is van hatással az, ami általatok bennem történt. Az Úr áldjon meg benneteket, és adja, hogy még sok ember számára lehessetek áldás!